Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
Életünk során számtalan alkalommal szembesülünk a veszteség érzésével. Kialakulhat, ha elveszítünk egy hozzánk közel álló személyt, családtagot, barátot, de veszteség érhet minket akkor is, ha felbomlik a párkapcsolatunk, megszakad egy régi barátság, esetleg egy elvetélt terhesség alkalmával, költözés, munkahely-, vagy iskolaváltáskor is.
A veszteség, a gyász érzése az emberi élet velejárója. Ilyenkor sokféle érzés kavarog bennünk: fájdalom, bánat, szomorúság a leggyakoribb, de nem ritka, a bűntudat, a félelem, a harag, a hit megrendülés sem. Előfordulhat, hogy fiziológiai tüneteket produkálunk, fáradtság, fásultág, súlygyarapodás, vagy súlyvesztés jelentkezhet, sőt álmatlanság, vagy pánik. Ahhoz, hogy életünket mentális egészségben tudjuk folytatni, fel kell dolgozni a minket ért veszteséget, fájdalmat.
A veszteséggel való megküzdés nem könnyű és sokféle tényező befolyásolja. Függ attól, ki, milyen élettapasztalattal rendelkezik, milyen a veszteség típusa és az is hatással lehet, ki, milyen belső hitrendszerrel bír. Ez a belsőnkben zajló küzdelem, vagyis a gyászolás folyamata egyéni, nem lehet beskatulyázni. Fontos, hogy hagyjunk időt a gyászra, a feldolgozásra, legyünk türelmesek magunkkal, vagy a gyászolóval. Ilyenkor nemcsak a minket ért veszteséggel kell szembenézni, hanem saját érzéseinkkel, gondolatainkkal is.
A veszteségeinkkel való megküzdés a végeredményt tekintve akár egy jótékony folyamat is lehet. A gyász a fájdalmunk enyhítésének egy módja, ám közben a személyiségünk is átalakul, fejlődik. A veszteséggel való szembenézés lehetőséget kínál arra is, hogy az életünket átgondoljuk. Sokan ekkor döbbennek rá, hogy melyek azok a dolgok az életben, amik igazán fontosak, és javulhatnak kapcsolataik, együttérzőbbé, toleránsabbá, empatikusabbá válhatnak.
Amikor a nehéz, küzdelmes folyamat végére érünk, megváltozik az életszemléletünk, mert rádöbbenünk, hogy felesleges a múlt történésein rágódni és a jövő miatt aggódni. A jelenben kell élni, élvezni a mindennapok szépségeit és el kell fogadni az élet körforgását, vele együtt az elmúlást is.