Új konzultációs felkérése érkezett!
Dr Nagy Péter
A hisztériát Hippokratész nem pszichés tüneteknek vélte, hanem azt gondolta, hogy a nő panaszai a méh betegségének következményei. A félrefordítások és szájhagyományok következtében a hisztéria évszázadokon át „női betegség”- ként volt értelmezve. Manapság hisztériáról akkor beszélünk, ha szélsőségesen erős érzelmi stresszhatás fizikai tünetek formájában jelentkezik.
A tünetek hirtelen kezdődnek, valamilyen konfliktus, stresszhelyzet vagy élethelyzeti krízis váltja ki őket. A diagnózis felállítása a tünetek alapjában történik, úgy, hogy megállapítják, mi vezet a hisztériához, és tisztázzák, milyen panaszok jelentkeznek ilyenkor. Gyakran kontrollprobléma áll a hisztéria hátterében, ami azt jelenti, hogy a páciens nem tudja kezelni a felfokozódott érzelmi állapotát. Mindez vagy érzelmi zsarolásba torkollik, vagy valamilyen látványos, figyelemfelkeltő tevékenységbe. A cél ez esetben az, hogy a figyelem az érintettre irányuljon, hogy az akaratát érvényesíteni tudja.
A hipochondria ugyancsak lehet egyfajta hisztériás tünet, ugyanis az érintettek ilyenkor tényleg érzik a panaszokat, de mögötte szervi okok nem állnak. Viszont a különbség az, hogy a hipochonderek a tünetek miatt aggódnak, míg a hisztérikus személy jellemzően nem szorong amiatt, hogy például lebénult a keze. A hisztériát leginkább ez az elfogadás különbözteti meg a hipochondriától.
A hisztéria pszichoterápiával, relaxációs technikákkal, hipnózissal kezelhető. Ezek lényege a szorongásoldás, a tudat alatti feszültség csökkentése. Fontos az analízis, tehát a kiváltó okok feltárása is. Hasznos lehet, ha az érintettek figyelnek a kellő magnézium és B-vitamin és magnézium-bevitelre.
Ha a hisztéria mögött valamilyen szorongásos zavar áll és nem kezelik, akkor például depresszió vagy fóbia is társulhat hozzá, amelyek nagyon súlyos életminőség-romlást eredményezhetnek.
A megmagyarázhatatlan fájdalom gyakran konverziós zavarra utal. Különösen gyakoriak a fejfájások, amelyek érzékszervi vagy neurológiai tünetekkel társulnak. A folytonos tüsszögést, köhögést és csuklást, továbbá a gyomorfájást és a gyakori hányást sokszor tulajdonítják konverziós zavarnak. Pedig a tünetek egy része a gyomor- és bélrendszeri működés fiziológiai sajátosságaiból is eredhetnek, nem tisztán a tudattalan kreációi. A hisztérikus rohamok, amelyek epilepsziás rohamra hasonlíthatnak, szintén gyakori konverziós tünetek.
Kezeléskor szóba kerülhet gyógyszeres kezelés is, amelyhez szorongásoldókat használnak. A sport mindenképpen segíthet. Ha a szorongás elmúlik, akkor a hisztériás tünet is eltűnik. A terápia sikere gyakran azon is múlhat, hogy elfogadja-e a beteg, hogy testi panaszai hátterében valamilyen lelki probléma is állhat.